Beszélgetés Mag. Molnár Andrással

Kedves András, talán kezdjük azzal beszélgetésünket, hogy mesélsz egy kicsit gyökereidről.

Édesapámnak 1956-ban menekülnie kellett Magyarországról, és a sors úgy hozta, hogy Grácban telepedett le. Itt ismerte meg édesanyámat is. Én már Grácban születtem, de gyerekként sok időt töltöttem Magyarországon. Édesapám számára fontos volt, hogy az ő magyarországi családjával is tartsuk a kapcsolatot. A nyári szünidő legnagyobb részét így Szentendrén, a rokonoknál töltöttem. Ezek a gyerekkori élmények egy életre meghatározták Magyarországgal, a magyarokkal való kapcsolatomat. A legszebb emlékeim gyerekkoromból ide kötődnek. Később, egyetemi tanulmányaim vége felé szintén Magyarországra irányult érdeklődésem. Az utolsó egyetemi éveimet Budapesten töltöttem, itt írtam meg diplomamunkámat is. Tanulmányaim mellett pedig a budapesti osztrák nagykövetség kereskedelmi osztályán dolgoztam.

És nem akartál Budapesten maradni?

De. Jól éreztem magamat Magyarországon, és szerettem volna tovább is ott maradni tanulmányaim befejezte után, de sajnos nem találtam megfelelő munkahelyet, és ezért visszajöttem Grácba, ahol jogászként dolgoztam különbözö biztosítási cégeknél.

Mellette városi képviselő is vagy. Mi késztetett arra, hogy munkád mellett ezen a téren is munkálkodj?

Talán családi hátterem adott indítékot arra, hogy éljek a lehetőséggel, és megpróbáljam demokratikus rendszerünkben aktívan szolgálni az itteni társadalmat, részvételemmel pozitívan alakítva a közösséget. (Nagyapám Magyarországon a kommunizmus ideje alatt demokratikus elvei miatt börtönbe került. Édesapám aktívan részt vett az 1956-os forradalomban, és ezért el kellett hagynia szülőföldjét.)

Képviselőként a gráci magyarok javára is sikerült tevékenykedned?

Igen, sikerült a gráci magyar egyesületek és rendezvények számára a város részéről jelentős támogatásokat kieszközölni, Páll Sanyi bácsival létrehoznunk a Schmiedgasseban, az Amtshaus udvarán az 1956-os emléktáblát. Továbbá a magyar kultúrnapok szervezésén keresztül sikerült elmélyítenünk a Grác és Pécs közötti testvérvárosi kapcsolatot is. Számomra azonban az a legfontosabb, hogy helyzetemből adódóan aktívan támogathatom az újonnan idetelepülő magyar honfitársainkat, problémaik megoldásában.

Úgy tudom, hogy több magyar rendezvényen is aktívan részt veszel. A gráci magyar napot te kezdeményezted, a Forum Hungaricum bizottságának tagja vagy és — ha jól hallottam — az évente megrendezésre kerülő farsangi Magyar Bál szervezéséből is kiveszed részedet. Mindez sok időt, energiát és odaadást igényel. Miért vállalod mindezt?

Szeretném a Grácban élő magyarokat összehozni, a magyar kultúrát ápolni, és nem utolsó sorban szeretném, hogy fiam, Felix, aki immár 7 éves, az itteni magyar közösségben otthon érezze magát, a magyar nyelvhez és kultúrához kötődjön. Ezért tartom fontosnak, hogy minél több magyar rendezvény legyen Grácban.

Ezért vállaltad el a Gráci Magyar Egyesület elnökségét is?

Igen. A régi vezetőség már hosszabb idő óta szeretett volna visszavonulni. Így felmerült a kérdés, hogy érdemese továbbvinni az egyesületet vagy oszlassuk fel azt. Én fontosnak tartottam, hogy ne adjuk fel, mert talán kevesen tudják, hogy a Gráci Magyar Egyesület Európa egyik legrégibb egyesülete, 1848 óta létezik. Ezért vállaltam el az elnökséget. Így tradícionális rendezvényeink továbbra is tarkíthatják hétköznapjainkat. Tehát januárban lesz a Magyar Bál, a nyár folyamán a Magyar nap, és talán sikerül majd egy-két érdekes újítással is meglepni közönségünket.

Végezetül hadd kérdezzem még meg: novemberben városi szintű választások lesznek Grácban. Szándékodban van magadat újra jelöltetni városi képviselőnek?

Igen. Vannak még terveim, és már elindított ötletem, amit szeretnék továbbvinni, megvalósítani. De tudom, hogy nem lesz könnyű, mivel a megszorítások következtében csökkentették a képviselők számát, és az új választási rendszer szerint legalább 300 szavazatot kell elérnem, hogy biztosítva legyen a mandátumom. Én reménykedem.

Kedves András! Terveidhez sok sikert kívánok, és köszönöm a beszélgetést.

Kovács Dénes